Mai nap, hacsak nem a hónap kétség kívül legmeglepőbb híre a Simicska Népszavában megjelent nyilatkozata és annak hatására (?) a Simicska érdekeltségébe tartozó médiabirodalom csúcsvezetőinek összehangolt le, illetve felmondása. A kétség kívül szórakoztató/szomorú (legkésőbb 2018 ban megtudjuk melyik az adekvát jelző) spontán megnyilvánulásokon túlmenően érdemes némineműleg nagyobb látószögből vizsgálni a történteket.

Premisszaként elfogadhatjuk azon sommás megállapítást, miszerint Simicska nem hülye,

–legalábbis ez idáig tökéletesen irányította és gyarapította milliárdos érdekeltségeit, e  körben figyelemreméltó azon soksok évvel korábbi Orbán nyilatkozat is,  miszerint Simicska volt a legokosabb köztük- ugyan állítólagos városi legendák szerint lehetséges, hogy bizonyos cégek esetleg jelentős befolyást gyakorolhattak a jelentősebb állami beruházásokra, és a győztes pályázatok elnyerését meghaladva időnként a szükséges beruházások köréről, azok pontos kiírásairól is dönthettek netántán, ám ezen szóbeszéd nyilván mindennemű valóságtartamot nélkülöz.

Egy évtizedekig prosperáló birodalmat irányító vezető hirtelen és spontán „megőrülése” felettébb életszerűtlen, egy hasonló gyakorlattal rendelkező vezető nyilvánvalóan felméri a lehetőségeket és pár másodperc alatt, jelentősebb agyi tevékenység nélkül eljut a következő megállapításokig (ugye a lényeges, háttérben zajló folyamatokat nem ismerjük, így mi is csak felszíni megállapításokig juthatunk)

ad1: Totális médiaháború esetén viszonylagos nehézségbe ütközne az adott, konzervatív, jobboldali értékrenddel rendelkező főszerkesztők, szerkesztők, műsorvezetők 180 fokos fordulata, senki nem gondolhatja komolyan, hogy Gajdics, Stumpf, Császár, Szabó stb pirkadatkor stúdióba beülvén a böszmét méltatja, esetleg Vadaival pacsizik egy kávé mellett.

ad2: Ugyan némineműleg háttérbe szorult, ám jelenleg is prosperáló egyéb érdekeltségek sorsát is megpecsételné egy totális háború, ugyanis hozzávetőlegesen az első puskalövést követő 3. másodpercben kerülnének tiltólistára, hogy a célzott és spontán hivatali, hatósági ellenőrzéseket ne említsük.

Fenti két, nem túl összetett gondolatmenet eredményeképpen tett megállapításból következik, hogy a totális médiaháborúval való fenyegetés vagy nem hangzott el (vagy a felettébb hiteles, interjút közlő ultrabalos sajtóorgánum nem bontotta ki az igazság minden elemét –bár ezt némineműleg cáfolja Simicska cáfolatának hiánya-), vagy nem Simicska kezdett harci fegyverkezésbe, pusztán beleállt a harcba.

Nyilván senki nem hallott kósza híreket, miszerint hónapok óta fejezik le a Simicska érdekkörébe tartozó, itt ott, állami, egyéb köz és félmagán szférában fellelhető vezetőket, időnként a közép, illetve alsó vezetőket sem kímélve.

Továbbá figyelmen kívül hagyhatjuk azon állítólagos Orbáni kijelentést, miszerint a jobbos média pénzcsapjai elapadtak, és elérkezett az idő a tisztán piaci versenyre való berendezkedésre.

A médiaadó ilyentén valóban az utolsó csepp funkcióját tölthette be.

A lemondások összehangoltsága és tulajdonossal történő közlés elmaradása (ugye a Simicska reakcióiból ez nem kérdéses) szintén bizonyos összehangoltságra enged következtetni.

A történeti hűséget szem előtt tartva lehetséges szcenárióként számolnunk kell azon verzióval, mely szerint a NER elégelte meg Simicska ténykedését és a NER indított totális, ám ezidáig részben rejtett háborút.

A NER offenzíva célja nyilvánvalóan egy elegáns tulajdonos, vezércsere kikényszerítése lehet, -lévén, egy médiabirodalom földig rombolásnak, sóval való felszórásnak majd a halmokon való dalolászásnak viszonylagosan csekély értelme lenne- Simicska kiszorítása saját érdekeltségeinek egy részéből és az érdekeltségek feletti befolyásszerzés, azok átvétele. Ezen lépéssel Simicskabirodalom is jelentősen gyengülne, továbbá a feltétlen baráti média is biztosítva lenne, amely elbizonytalanítás helyett az objektivitás szem előtt tartása mellett elmagyarázza a nép egyszerű fiainak a NER döntések valódi mibenlétét és nagyszerű voltát.

(Lényeget tekintve kevésbé releváns körülmény, hogy jelen háború farvizén (hogy tetézzem az irományban fellelhető képi anomáliákat) előtérbe kerülhetnek az egyéb jobb oldali médiumok, a Magyar Hírlap és az Echo tv szerepe okvetlenül felértékelődik egyrészt a lojalitása, másrészt -az MTVA és TV2 mellett- egyedül maradt, nem bulvár piaci szereplő jellege miatt.)

Lézerblokkolós miniszterünk alkalmas egy hasonló forgatókönyv kiötlésére és részbeni véghezvitelére, ám Simicska erejét figyelembe véve a NER vezér is szükségképpen hadbavonult, ami szükségszerűen az usa-ból nem kitiltott rejtélyes tanácsadó közreműködését is feltételezi.

Kérdés, hogy a minden bizonnyal szoclib hatalomátvételt áhító nyugati érdekcsoportok mennyire vélik fontosnak az egyébként konzervatív beállítottságú Simicska – szükségszerű - közelítését és akár anyagiakkal való támogatását.

A dzsungelharc egyre nyíltabb terepen zajlik, nemsokára eldől ki kivel van a kérdés az, ki bírja tovább.